Jön a rendcsinálás, erről Pintértől, Orbántól, Vonától értesülhettünk. Nem új rend lesz persze, hanem egy nagyon is ismerős régi.

József Attila

Levegőt

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

hazafelé menet?

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

és lábom alatt álmatlan forogtak,

ütött gyermekként csendesen morogtak

a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

a város peremén.

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

A hűvös televény

a lámpák felé lesett gyanakvóan;

vadkácsa riadt hápogva a tóban,

amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

e táj oly elhagyott.

S im váratlan előbukkant egy férfi,

de tovább baktatott.

Utána néztem. Kifoszthatna engem,

hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak

- anyám ott született -

az eleven jog fájáról lehulltak,

mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

Én tudtam - messze anyám, rokonom van,

ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban

az idegen anyag,

mint szivemben a halál. De jogom van

és lélek vagy agyag

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak -

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

1935. nov. 21.

"Segítsd meg, Isten, új lovaddal

A régi, hű útra-kelőt!" (Ady Endre)

Rózsaszínű, megtermett csődörön utaztok,

újszülött lelkecskék avant-garde-ja, szárnyas divízió,

fekete, felkelt katonák a hóban,

koromban csapkodó, pucér és fegyveres

madárfiak.

- - - Csődör, szőrtelen táltosoknak

törik-csavarják nyaki gerincünket Cape Towntól

Sanghájon át Berlinig, s tovább,

történetünk e csonthártyai s -velői fájdalommal veszi

végét.

A históriák zászlója bevonva!

Özvegy, hasas menyecske lovagol

Sanghájtól Berlin felé, terpeszt, üvölt, elélvez.

Koponyátok utána bicsaklik, e poroszka

léptekre béklyózva pillangó

halálösztön.

(A nyolcvanas évekből)

És két fotó a Tavaszmező utcából is:

És egy kis zene: Munka után, estefelé...

- Можно ли хуём ломать дуб?

- Можно. Если хуй дубовый, а дуб хуёвый.

Pár napja a Mátrában jártam, ezek nyárvégi képek.

Erdei csermely a parádóhutai cseviceforrás közelében:

.

Ácsi : kárpáti cigány ácsh! (imperativus), oláhcigány ás! (imperativus) 'állj!', 'állj meg!'. 'várj csak!'. V.ö.: ácshel, ásel 'áll'. "Ás ek cerra!" "Várj egy kicsit!"

Csaj : kárpáti cigány csháj (vocativus: csháje), oláhcigány sej, séj 'lány', illetve nők szokásos megszólítása. "Kathar avilan tu, séj?" "Honnan jöttél, (te) lány?

Csávó : kárpáti cigány cshávo, oláhcigány sávo 'fiú'. "Na rov aba, muro sávo!" "Ne sírjál már, fiam!"

Kaja : kárpáti cigány khajel, chajel, oláhcigány chal 'eszik'. "Csi chav, csi phav, naszvalo szim." "Nem eszem, nem iszom, beteg vagyok."

Pia : kárpáti cigány phijel, oláhcigány phel 'iszik', 'szív'. "Phesz ek thuvalyi?" "Elszívsz egy cigit?"

Kéró : oláhcigány kher 'ház'. "Khére gélasz andal e kircsima." "Hazament a kocsmából."

Uzsgyi < oláhcigány ustyel (opre) 'felkel'. "Ustyen opre, sejale!" "Keljetek fel, lányok!", "Usty opre, mo!" "Kelj fel, (fiú)!"

Hóhányó : oláhcigány hohamno, hohano 'hazudós, csaló'. "Báro hohamno szan!" "Nagy hazudós vagy!"

Dzsuva : kárpáti cigány dzsuv (többes száma: dzsuva), oláhcigány zsuv (többes száma: zsuva) 'tetű'. "Kodo phendasz pe mande o tanari, hoj zsuvalo szim." "Azt mondta rám a tanár, hogy tetves vagyok."

Bula : oláhcigány bul 'segg'. "Bári bul szi la." "Nagy segge van."

Rúpó, ruppó ('forint' jelentésben) : oláhcigány rup 'ezüst', rupuno 'ezüstből való', 'forint' (hindi rupia 'ezüst', 'indiai fizetőeszköz'.) "Szode rupune szi tu(te)?" "Hány forintod van?" "P o rup, p o szomnakhaj te phíresz!" "Aranyon-ezüstön járjál!"

Jagelló : oláhcigány jagalo 'tüzes', 'rendőr'. "Pindzsarav lesz, jagalo j." "Ismerem őt, rendőr."

(Folyt. köv.)

JÓZSEF ATTILA: LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. nov. 21.

Bari Károly, aki nem szokott interjút adni, most megszólal a HVG-ben. (A fiatalabbak talán nem is tudják, hogy ki az a Bari Károly. Nos: költő, folklórkutató, a magyarországi és az erdélyi cigányság nagy ismerője.)

Éppen 40 éve ismertem meg, Hatvanban - de erről egy szót se többet. Legutoljára pedig - egy körúti "összefutást" leszámítva - 25-30 éve, Szolnok és Budapest között, a vonaton találkoztam vele. Akkoriban gyűjtöttem néhány cigány népdalt, többek között Rafael Jánostól, az "öreg Jánostól" is a szolnoki Széchenyi-lakótelepen is. Mivel Karcsi akkor már túl volt néhány nagy gyűjtőkörútján, leírtam neki kb. 4 dal szövegét, és azt is, hogy kitől, hol gyűjtöttem...

Talán rosszul tettem. Hamarosan megjelent Bari népköltési gyűjteménye, ahol az említett dalokat saját gyűjtéseként adta közre. Nagyon mérges lettem, pedig Bari végső soron fair módon járt el: megkereste az öreg Jánost, és "újragyűjtötte" a szövegeket. Több más dallal, főleg pedig népmesékkel együtt, amelyeket én nem tudtam "kivenni" az öreg Jánosból. Utólag úgy gondolom, nagyon helyesen tette: azok a mesék a Magyarországon fellelt cigány népmesék legértékesebbjei közé tartoznak (megjelentek a Le vešeski déj című könyvben, a gödöllői művelődési ház kiadásában, és aztán magyarul is Az erdő anyja címmel).

Hogy mentsem, ami menthető, az általam gyűjtött és lefordított cigány dalokat megjelentettem a kecskeméti Forrás című irodalmi folyóiratban.

Hogy hol van az a régi Forrás - nem tudom. Sohasem tudtam megőrizni a saját írásaimat, könyvtárakban kutakodni pedig kevés kedvem van. De most, hogy Bari Karcsi megszólalt, idemásolok emlékezetből egy Rafael Jánostól, a szolnoki Kisgyep nevű cigány telep helyén épült Széchenyi lakótelepen gyűjtött dalt:

Le ma, Cuca, ke sim shav'...

Le ma, Cuca, ke sim shav',

shove khuren me tradav!

Shaj trades tu duvar shov,

pasha mande na pashuv!

Inzilem pala j ashvar,

an-ta, drage, tye mashkar!

Inzilem pala j chugnyi,

huttyildem parni chuchi!

Az eredeti fordítást azért nem írom ide emlékezetből, mert összekeveredik a fejemben a sajátom a Bariéval.

De hogy érthető legyen, itt a szó szerinti: "Végy el (férjül), Cuca, mert legény vagyok, / hat csikót hajtok! / Hajthatsz kétszer hatot is, / ne bújj mellém! // A gyeplő után nyúltam, / add csak, drága, a derekedat! / Az ostor után nyúltam, / elkaptam a fehér mellet!"

Talán folytatom majd az adatközlő - o phuro Janosh, mulas aba, te del leske pacha o sunto Del - más dalaival is.

Zágorodnij park

A kvasz habzik, kicsordul,

korsód fogadba csorbul.

Orosz nyár ég fehéren,

fürtös nyírfa a réten.

Szemben az erdő vérzik,

nyirkaiban szemérmes,

üstöke szédül az égig,

talpa fekélyes.

Oldalt szeretőd sápad,

csatakká omlik az arca,

tagjai összekuszáltak,

alvad velője-habja.

Vlagyimir, 1973.

Ferencz Győző:

Miller, a zenetanár kiutasítja házából a minisztert

(Dinnyés Jóska megzenésítésében - nagyon régi... Katt a képre!)

Engedelmével, fuvolázni? arra
megtanítom, és sietek, ha estélyt
tart: de nem szolgálhatok, csak zenével.
Semmi egyébbel.

Bármikor és bárki előtt a házam
nyitva áll, szívesen: amíg a vendég
tisztelettel szól. De a szemtelent, azt,
bárki, kirúgom.

Jól tudom, kint állnak a csendőrök, és
jelre várnak csak. Panaszolni úgysincs
fórum. Elnézést: Ön az... Ön meg, ugye,
tudja a dörgést.

Hisz ha széklábakkal agyonvernek most,
"szembeszegültem a közeggel", írja,
s ki ellenőrzi: a jelentés kész van;
nincs tanú úgysem.

Mit tegyünk? Leszünk-e elég erősek?
Óvakodjunk gyenge idegzetünket
jobban megterhelni; hogy ellenálljunk
így a gonosznak.

Félelemből nem tudok optimista lenni.
Tessék, erre parancsoljon! Hát
akkor - ha érdekli: ezenkívül még
van hegedűm is.

Hogy melyik volt az első versem, azt nem tudom. Viszont az első nyomtatásban (a Kommunista Ifjúsági Szövetség hetilapjában, a Magyar Ifjúságban, kb. 1970-ben, az 1956 előtti Szabad Ifjúság jogutódjában) megjelent verseim egyike az alábbi volt. Azt hiszem, még gimnazista koromban írtam, tehát a 60-as évek második felében, és azután jelent meg, hogy megnyertem egy egyetemistáknak és főiskolásoknak kiírt irodalmi pályázatot (a vers kategóriában). A Magyar Ifjúság akkori - ha jól emlékszem, Forrás című - irodalmi rovatának a szerkesztője Vasy Géza volt, a Magyar Írók Szövetségének mai elnöke. Hogy miért írom ezt ide a blogomba most - hát azt magam sem tudom.

Az utolsó - mindeddig utolsó - versemet 1986-ban írtam, közvetlenül az előtt, hogy Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesültem. De ez már nem tartozik ide.

Székely szerelmes

Gyenge harmat szálldos

inas szarvas lépdes

Nemes szarvas lépdes

tündérfiú véres

Tündérfiú véres

tündérlánnyal páros

Hegyek havasában

ragadozó szárnyas

Szárnyas és halálos

földre a fejemet

Csillag-madár óvja

szivárvány szemetet

Csillag-madár óvja

szellő símogatja

Hajnalhasadáskor

gyöngyharmat gyöngyözi

Horváth Aladár énekel.

A' közelítő Vénusz

Tárva nyílásod, köpenyegben izgulsz,

tested árnyékos folyosón fehérlik,

pettyesen bókolsz ragadó ragálynak

mint szeretődnek.

A'hol Éden volt, hamu hull az égből.

Fertezel gőgben, valamint ha Káin.

Zúgnak eltévedt ligetek, virágok,

drága gyümölcsök.

Gyermek alszik fent feketére sírva,

ámbra bűzt horkol, csepeg a' fekálja.

Délibábhoz csap, hadarít az ország'

angyali szárnya.

Láttalak ködben poharadhoz ülni,

Légiót láttam havas asztalodnál.

Száz rovar lep meg, vizenyősre omlik

ciprusi arcod.

Vér megy el tőled, galacsin pihéből,

drótkefével nyúlsz rühes oldaladhoz.

Látod, elpukkan hüves égi Grönland'

zöld palotája.

Asszonyod szédül, simogatja bordád',

szíveden babrál, remeg egymagában.

Arcod' a' Vénusz' hidegére nyitja

a' kese Ördög.

(Kb. 1986.)

Kaláka 25 - Kuplé a vörös villamosról

Kányádi Sándor verse, Gryllus Vilmos zenéje

Nagy kedvencem Vlagyimir Viszockij, talán mondtam már. Megtaláltam a Monte Carlo című dalát, kb. arról szól, amiről a mi Csurkánk és a mi kis Kabosunk 7 tonna dollár című filmje. 

Viszockijt először egy kazettás magnóról hallgattam 1973-ban Leningrádban (ma: Szentpétervár) a Sztudgorodok megállóhely közelében lévő egyetemi kollégiumban, ahol pár napig, talán egy hétig laktam. Nehezen lehetett érteni az agyonhallgatott szalagot. Ma sok dala fönt van a Youtube-on, de ez hiányzik (a Facebookon küldte egy barátom a linket hozzá):

Передо мной любой факир... (Высоцкий: Монтэ-Карло)

Передо мной любой факир — ну просто карлик,
Я их держу заместо мелких фраеров.
Возьмите мне один билет до Монте-Карло —
Я потревожу ихних шулеров!

Не соблазнят меня ни ихние красотки,
А на рулетку — ну только б мне взглянуть,
Их банкомёты мене вылижут подмётки,
А я на поезд — и в обратный путь.

Играть я буду и на красных, и на чёрных
И в Монте-Карло я облажу все углы.
Останутся у них в домах игорных
Одни хвалёные зелёные столы.

Я привезу с собою массу впечатлений:
Попью коктейли, послушаю джаз-банд,
Я привезу с собою кучу ихних денег —
И всю валюту сдам в совейский банк.

Я говорю про всё про это без ухарства:
Шутить мне некогда — мне "вышка" на носу.
Но пользу нашему родному государству
Наверняка я этим принесу!


1964 

Az a megtiszteltetés ért, hogy a francia nyelvű Dialogues France-Europe centrale honlapján idézik egyik blogbejegyzésemet és fotómat - egy kis világhír mindig jólesik az embernek. :)

Még márciusban jártam Berettyóújfalun, ahol készítettem néhány fotót az egykori Konrád-féle vaskereskedésről (Konrád Gyuri szülőházáról), illetve a házzal közös telken álló zsinagógáról és interneten is találtam fotókat a neves magyar író családjáról, őseiről. Ezeket a fotókat egy blogbejegyzésemben is közzétettem, itt: Berettyóújfalu, városkép, részlet.

Egy kedves, Franciaországban élő hölgy - gyönyörű neve van: Virág Ibolya - megkeresett a Facebookon, és engedélyt kért a fotóim és a posztom felhasználásához, amit én természetesen meg is adtam.  Kiderült, hogy Virág Ibolya is "erlauer", azaz egri, sőt most éppen az Egri csillagokat fordítja le franciára. (Az én nagymamám, aki egri, maklári hóstyai parasztlány volt - vagyis inkább halaskofa-lány, mert a szülei halaskofák voltak -, még dolgozott "Gárdonyi tekintetes úr" szőlőjében fiatal korában. De a nagymamámról külön posztot kell írnom, ha majd rászánom magamat.)

Ábrahám Pál, több magyarnóta, köztük az Akácos út szerzője, itt lakott a lakásom közelében, a VIII. kerületi Pál utcában - NB. a Pál utca Molnár Ferenc fiúiról is híres.  A grundról és a gittegyletről...

Hát most ennyit erről - talán később még bővítem ezt a posztot.

Faludy György: Óda a magyar nyelvhez

Most, hogy szobámban ér az est setétje

    te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje

    s ajkad, melyről az esti fák alól

    először szólt az ének magyarul.

    Arcod mongol emléke rég ködös

    de titkunk itt e földön még közös

    s a te dalod kísér utamra fájón

messze e tájon.

 

    Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm

    sértett gőgömben értőm és kísértőm

    te hangolás barangoló kalandom

    te zengő és borongó hang a lanton

    bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom

    és soraimmal sorson túl a síron,

    kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:

mennyei poggyász.

 

    Magyar szó! Múltam és jövendő sorom

    Népek közt sorom és mindegyik sorom,

    Háza-hazám lovacskám, csengős szánom

    és a dal a számon, mit kérnek majd számon

    nincs vasvértem, páncélom, mellasom,

    de Berzsenyivel zeng a mellkasom

    s nem bír le ellenség, rangomba törvén,

sem haditörvény.

 

    Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,

    de én itt állok az ikes igékkel.

    Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:

    a hangutánzó szók utánam szállnak,

    mint sustorgó füzesbe font utak

    felett alkonykor krugató ludak

    s minden szavamban százszor látom orcád,

bús Magyarország.

 

    Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek

    ahol a fák, mint holt igék kiégtek.

    Ős szók: a szemhatárról századok

    ködéből még derengő nádasok,

    gyepűs vápákon elhullt katonák,

    ti bíbicek, bölények, battonyák.

    miket vadásztak vén csillyehajókról

s lápos aszókon.

 

    Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,

    mély hangok: alkony violasötétje,

    káromlások veszelytő vadona,

    mondatszerkesztés pogány pagonya,

    kötőszók: sok-sok illanó fodor,

    s hangsúly, te vidám, hangsúly te komor

    lelkünk dolmánya, szőttesen, világszép

búzavirágkék.

 

    Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,

    karók, keresztek és bitófák árnya.

    Melléknevek, gazdag virágbarázdák,

    Busák, buják, burjánzók és garázdák,

    S ti, mellérendelt, kurta mondatok

    mint paprika, ha füzérben vereslőn

lóg az ereszről.

 

    Ragok: szegények szurtos csecsemői,

    kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni.

    És E-betűk serege: fekete

    mezőn zsellérek koldus menete.

    s ti kongó-bongó helyhatározók,

    kukoricásban jó irányt hozók,

    ban-ben-bim-bam: toronyból messzehangzó

könnyű harangszó.

 

    Jelentőmód. Az aszály mindörökre

    ráült a magyar, repedt rögökre.

    Magánhanzó illeszkedés! Kaján

    törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?

    Mi vagy? Fülledt ötödfél százada

    robotja tört paraszt alázata,

    vagy összhangunk, mely bolgogult utakra

messze mutatna?

 

    És fönevek, ti szikárak és szépek

    ti birtokos ragokkal úri népek,

    országvesztők, önteltek és hitványak

    s ti elsikkadt, felőrölt állítmányok,

    megölt, vagy messze bujdosó fiak,

    Hajnóczyk, Dózsák, meg Károlyiak,

    ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal

és a hazánkkal?

 

    Parasztok nyelve, nem urak latinja

    nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,

    magyar nyelv! fergetegben álló fácska,

    hajlongasz szélcibáltan, megalázva-

    s ki fog-e tövised lombbal hajtani?

    Arcunkat rejtő Veronika-kendő

és a jövendő.

    

    Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk

    és forró, mint forrongó szellemünk.

    Nem teljesült vágy, de égő ígéret,

    Közös jövő és felzengő ítélet,

    nem hűs palackok tiszta ó-bora,

    nem billentyűre járó zongora,

    de erjedő mustkönnyeinkben úszó

tárogatószó.

 

(Párizs, 1940 május)

Jó, tudom, magánügy, de először fordul elő a magyar világtörténelemben, hogy ugyabban a számban egyszerre jelenik meg cikkünk a kisebbik fiammal, és mellesleg ez az első népszabis cikke Nagy Dánielnek. Itt is olvasható:

Falunap Lipóciában Népszabadság-fotókiállítás a trolibuszmegállóban Az Újlipótváros olyan, mint egy falu. Legalábbis így érzik a Pozsonyi úti könyvesbolt munkatársai, akik a hét végén "búcsút" rendeznek az utcában. Nagy Dániel| Népszabadság| 2009. augusztus 26.
Ahol Lipócia véget ér. Kép Bächer Iván könyvéből Népszabadság - Teknős Miklós   Színes programokkal és piknikkel búcsúztatja a nyarat augusztus 28-án a XIII. kerületi Pozsonyi út. A "falunap" egy délutánra önkéntes kirakodóvásárrá, író-olvasó találkozóvá és kulturális csomóponttá változtatja a Nagykörút környékét. Az ötlet a Láng Téka könyvesbolté, eladói úgy látják, az itt élők fővárosi utcához képest meglepő, vidéki falvakat idéző közösséget alkotnak. Erről írt Bächer Iván Lipócia címmel könyvet, ezt ünneplik a környék lakói. A könyvesbolt az idén ünnepli huszadik születésnapját, amire ugyancsak koccintani fognak. A könyvesbolt vezetője, Rédei Éva elmondta, eredetileg egy kisebb eseményt terveztek, maguk sem gondolták, hogy utcabál lesz a vége. A rendezvény költségeit a Közművelődésért Közalapítvány mellett a helyiek állják. A vendéglátóhelyek és üzletek kedvezményekkel és egyéni programokkal, a lakók saját készítésű csemegékkel készülnek. A fellépő művészek és színi társulatok - Jávori Fegya a Budapester Klezmer Bandből, a MoTus mozgáscsoport, a Színházikó növendékei - ingyen vállalták a szereplést. A színpadi mutatványok mellett az utcán kiállítás, virágkötészeti bemutató és hennafestés is lesz. A Népszabadság fotósainak kiállítása a Budai Nagy Antal utcai trolibuszmegállóban lesz. Lapunk egy Tettamanti Béla- grafikát és egy Teknős Miklós-fotót is elárverez, a befolyó öszszeggel a Kézenfogva Alapítványt segíti. Jelen lesz a Pozsonyi Pikniken az Oltalom Karitatív Egyesület is, hogy megismertesse a látogatókat a budapesti hajléktalanok problémáival. A tombola győztese egy utazási iroda jóvoltából másodmagával Pozsonyba utazhat.